A debütáló album leginkább olyan, mintha egy lejátszóba raktuk volna be a Mars Volta bármelyik elborult alkotását és mondjuk Captain Beefheart korszakos Trout Mask Replicáját. A látszólag véletlenszerűen tekeredő-csavarodó számok valószerűtlen módon mégis egységgé állnak össze.

Hogy hol is van ennek a folyamatzenének a gyökere? Hogy mennyiben sarjad a hatvanas évek végi szűrőzött pszichedeliából vagy épp az avantgárdból, hogy mennyiben garázsrock és mennyiben free jazz? Meghatározhatatlan, megfoghatatlan: legalább annyira jazz, mint amennyire rock.

Somló Dávid gitáros, Makkai Dániel basszusgitáros és Porteleki Áron dobos triója rendkívül egyedi hanggal bír. Ugyanakkor persze a Kosd-Budapest-Tordas vonalról származó, jelenleg Budapesten alkotó, Dorota Masłowskáról, a Lengyel-ruszki háború a fehér-piros lobogó alatt című kötet szerzőjéről elnevezett társaság mellé elkelne egy profi producer, aki megfelelő mederbe terelné ezt a kreatív káoszt. Bár lehet, hogy egy "külső fül" épp a produkció "élét" venné el.

A tizenkét számos album változatos hosszúságú (50 másodperc és 10 perc közötti) tételei egytől egyig fityiszt mutatnak a hagyományos dalszerkezetnek. Nincsenek dallamok, refrének, megjegyezhető és kiemelhető darabok, csakis együtt lélegző hangulatok, befordult hangfestő mormogással, tétova pengetéssel, követhetetlen ritmussal és mindezek ellenkezőjével. Organikus, kreatív örömzene.