Fellépők

Kedvenc helyek

Komolyzenei koncertek

Errors: Have Some Faith In Magic
|
est.hu:
7/10
|
olvasói:
(0)
[ electro / indie / rock ] A glasgow-i zenekar 2010-ben egy majdnem tíz pontos albummal hívta fel magára a figyelmet. A Have Some Faith In Magic-en azonban dekódolhatunk néhány rendszerhibát.
Simon Ward (gitár, billentyűsök, programozás), Stephen Livingstone (gitár, billentyűsök, programozás) és Greg Paterson (gitár) 2004-ben egy hálószobában rögzítette első három számos demóját, hogy aztán a Mogwai-féle Rock Action kiadó karolja fel őket. A már James Hamilton dobossal felvett 2008-as debütöt (It's Not Something But It Is Like Whatever) követően azonnal a Franz Ferdinand, az Explosions In The Sky és Gary Numan társaságában találták magukat.

A két éve megjelent Come Down With Me még inkább rájuk irányította a reflektorfényt. A gitár-dob-elektromos bizgentyűk felállású négyes továbbra is az elektronikus és az analóg hangzás közös nevezőre hozásával van elfoglalva. Szögletes, repetitív, visszatérő struktúrákkal dolgozó, spirális témákat játszó gitárok, hipnotikus ütemek, euforisztikus-futurisztikus szintihangzás, mely egyenlő távolságot tart a hetvenes évek Jarre-jától, a kilencvenes évek Daft Punkjától és a kétezres évek The Battles-étől, miközben dallamaival olyan nyolcvanas ikonokat idéz meg, mint a Duran Duran vagy épp a Japan. Pop és posztelektronika.

Az Errors expanzív, ambiciózus, intelligens, és valóban minden műfaj felett áll. Ugyanakkor sajnos a túlzott ambíció nem tett jót a zenekarnak. Az Errors-nak valahogy nem megy a mágia. Valamennyi szám ugyanarra a klisére épül. Nem túl bonyolult, programozott alapra húzott dobtéma, édes dallamokkal való szintis-gitáros, progos bűvészkedés, imitt-amott kísérteties vokál. A Have Some Faith In Magic monumentális és megalomán - vagy inkább nagyravágyó. A monoton, robotikus témák csak akkor ülnek, ha van bennük játék. Itt nincs. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem ötletes és kreatív az Errors új albuma, mert az, ám legalább ennyire túlzsúfolt is. A számok nem jutnak levegőhöz, így a hallgatót is agyonnyomják.

A nyitó Tusk rögtön a nyolcvanas évekbe teleportál minket, hogy aztán ott is maradjunk a majd' egy órás játékidő végéig. A Magna Encarta pulzáló posztrock, a Pleasure Palaces kristálytiszta és csillogó, az Earthscore pedig hátborzongató, túlvilági és csillagközi - mindegyik különbözőképpen ugyanolyan.

Ahhoz, hogy az Errors-szal hosszútávon is számolhassunk, ennél több varázslat kell.
Radics Gábor
2012.02.18
|
Új hozzászólás
Név: E-mail:
Hozzászólás:
Ismételd meg:


2012. május 22., kedd

Júlia, Rita
Tagok: túl az 1 millión
Copyright © 2012
Pesti Est Kft. az Est Media Group tagja.